Tegnap pihenőnapot tartottam. El sem tudom mondani, milyen nehéz nekem kihagyni a mozgást, még ha csak egy napról is van szó. Valahogy a lelkiismeretem folyamatosan ostoroz: Nem lehetsz ilyen lusta!, Ez elvesztegetett idő!, Most tutira csak kajálásról fog szólni a nap!, Elmehettél volna úszni!, Miért nem túrázol a hegyekben?!?, stb. Nagyon nehéz nem odafigyelni ezekre, de tudom, hogy legalább hetente egyszer be kell iktatni egy szünetet. Ráadásul a múlt héten vásárolt Runner's World-ben is épp erről cikkeztek! Nincsenek véletlenek!!!
Ugyan a cikk azt taglalja, hogy a felgyorsult világunk egyik hozadéka ez a megfelelési és hajtási kényszer, de ez nálam nem újszerű dolog. Amióta az eszem tudom, minden nap sportoltam - a gyermekkori kézilabda és kosárlabda edzések mellett is még extra elmentem csak úgy tekerni egyet a szomszédos faluba a nagymamámhoz vagy futni a falu parkjába körbe-körbe. Volt két középiskolai év, amikor meghíztam és teljesen kimaradt a sport, de utána szerencsére újra visszajött mozgás iránti vágy és minden napra beprogramoztam valamit. De a tudományos megközelítés azt tanácsolja, néha kapcsoljunk ki, csendesedjünk el, töltődjünk fel. Ezt tanulnom kell :)
Hogy miért fontos a szervezet számára a sportmentes nap? Mert:
- a mozgás során parányi szöveti sérülések, mikroszkópikus szakadások keletkeznek, és ezeknek regenerálódniuk kell
- az izomépítés kizárólag pihenőidőben történhet meg,
- a testnek 36-48 órára van szüksége az újraindításhoz,
- nagyobb a valószínűsége egy sérülésnek,
- íngyulladás alakulhat ki, mert az inak lassabban jönnek rendbe, mint az erekkel behálózott izmok
- a sok, intenzív mozgástól megnövekszik a kortizol nevű stresszhormon, ami alvási és hangulati zavarokhoz és ingerlékenységhez vezet, stb.
Szóval pihenőnapot tartottam, amibe azért egy 40 perces kutyasétáltatásnak bele kellett férnie, csakis a kutya miatt! Egy border collie köszöni szépen, nem kér a pihenőnapból 😀😀😀
De rátérve a mai adagomra - az előírt feladat a következő volt (most rendesen elolvastam:)):
10 perc lendületes séta (7 km/h), 15 perc kocogás (9 km/H), 15 perc lendületes séta (7 km/h).
Nehezen indult a nap, mert derékfájással és becsípődött nyakkal ébredtem :):):) Azért 43 évesen ez előfordulhat 😀. Így reggel hatkor volt egy öt perces deréktornám, amit a gyógytornász írt elő.
A napi futóedzés előtt alaposan bemelegítettem, különös tekintettel a nyakamra is :) Az iskolában tanult klasszikus bemelegítéshez volt most hangulatom, majd utána 2-3 percig helyben ugráltam és a futópadon folytattam az előírt második napi adaggal. 10 percet sétáltam lendületesen 7 km/h-val (talán egy picivel gyorsabban is bírtam volna, mondjuk 7,4-gyel, de nem feszegettem a határaimat még), utána 9 km/h-val kocogtam 15 percig és a végül ismét 7 km/h-val lendületesen sétáltam 15 percig.
Az alábbi kis videót tavaly nyár végén készítettem el az udvarban. Ennek a gyakorlatait két körben végeztem el, mindegyik feladatot tízszer, majd ezt követte 35 NŐI, térdről végzett fekvőtámasz (azt is csak három részletben tudtam összehozni 😀) Végül nyújtottam.
Az egész 3+40+12+3=58 percig tartott. Jól esett!
Külöm öröm számomra egyébként, hogy a felkészülésben Gabesz is csatlakozott hozzám és tavasszal együtt indulunk Vivicittán!!! Yesssss!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése