(fotó: zwift.com)
Tegnap volt a 12. napom, amelyen 60 percet kellett vagy úszni vagy biciklizni. Abban biztos voltam, hogy a család felhördült volna, ha bejelentem, hogy elmegyek uszodába, hiszen tuti, hogy fél napot ott lettem volna, ezért hát a biciklizés mellett döntöttem. 10 fok volt kinn, a nap is sütött és biztos voltam benne, hogy élvezetes tekerésnek nézek elébe... De előtte még kivittük a kutyát sétálni - egyrészt a napi sétájára, másrészt a szokásos karácsonyi családi sétára. Trixi sajnos nem tudott velünk jönni, mert olajjal leforrázta a lábfejét, és sem zoknit, sem cipőt nem tud a lábára venni. Így most nélküle mentünk.
Iszonyatos szél volt, a fotón a szemünket alig tudtuk nyitva tartani. Itt már bizonyos volt, hogy a szobában fogok biciklizni...
Egyébként azt vettem észre, hogy ünnepek alatt, hidegben, amikor mindenki alapvetően be van zárva a házba, nehéz megvalósítani a kemény sport "rezsimet". Egyrészt látni a többiek szemében a "Most tényleg? Még ilyenkor is neki akarsz állni? Miért nem hagyod már egy kicsit ezt? Légy lazább..." arckifejezést, ami azért sem tesz jót, mert nekem is vannak kicsit lustább napjaim, amikor a kis gonosz hang próbál belülről meggyőzni, hogy hagyjam ki a napi sportot, és ha még kívülről is beszólnak... Így sokkal nehezebb :)
De azért felültem a szobabiciklire és egy 65 perces intervallum programot tekertem le, változó nehézségi fokkal. Régen megvolt az a rossz szokásom, hogy a biciklin könyvet olvastam 😀, de most megpróbáltam a helyes testtartásra, egyenes hátra odafigyelni, különösen a nagyon nehéz "emelkedős" részeknél. Régen hajlamos voltam egész testtel jobbra-balra dőlni, hogy a pedált folyamatosan tekerni tudjam, de aztán olvastam egy cikket a helyes szobabiciklizésről... Mit mondjak, azt a cikket nekem írták :):):) De minthogy azt az irományt sajnos nem sikerült megtalálnom, itt egy videó.
A 65 perc letelte után nyújtottam és nagyon boldog voltam, hogy még karácsonykor is tettem valamit a testemért :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése